Avagy a Critical Mass Székesfehérváron
Az autóm szerelőnél. Így most mindenhová kerékpáron.
Pont odaértem az indulásra. Persze munkából, így nem volt nálam se lámpa, se mellény, se sisak.
A HALESZ bejáratánál vártam, míg a többiek elkerekeznek előttem. Integettem az ismerősöknek.
A sorban volt minden féle bringa – házilag összeszerelt tandem, peugeot versenycajga, kalaposok és kopaszok, gyerekek és idősebbek, pocakosok és vékonyak, és sok család csemetével. A két kerék mégis mindenkit összeköt.
Ja, Petinek születésnapja van. Ezt az parkot védő Ç vasakra ragasztott papírlap sorról lehetett leolvasni.
10 perc és sok ismerős után a végéhez csatlakoztam. Lassan mentünk. Sok kisgyerek is volt köztünk.
Az autósok türelmesen várták a sorukat, a szervezők mindenhol integetve köszönték meg nekik.
Végig a Budain, az járdán levő ismerősöknek integetés, köszönés. Néha szétszakadtunk, na nem nagyon, de olyankor tekerés.
Jó érzés volt, hogy ilyen sokan ülünk kerékpárra. A járdán is sokan kerekeztek, munkába, bevásárolni. Érdekes volt, hogy ők nem akarnak csatlakozni.
A vagány srácokat a szervezők tartották kordában, leparancsolták őket a járdáról, az engedélyezett, védett sávban tartották őket.
A Budai végén egy idősebb hölgy csatlakozott hozzánk, szoknyában, új agyváltós strapabiciklijén.
A felvonulás eleje már áthaladt a Várkörúton, a Bíróságnál járt, a vége, vagyis mi még be sem fértünk a Várkörútra. Ekkor bringaemelés is volt.
Persze, ilyenkor fogy ki a kraft a fényképezőgéppől.... :-(
Ahogy beértünk, a Várkörúton végig lehetett látni a kritikus tömeget. Szép látvány volt.
Két hölgy női fociról beszélgetett, papírt és tollat kértek. Számcsere után a járdán igyekeztünk a többieket utolérni, mert a kísérő rendőrautó már elhagyott minket. (Ez a végén hajtva nem is nehéz.)
A bíróság előtt már biztattuk a kicsiket, hogy utolérjük a többieket. A Zichy ligetnél távolsági buszjárat is jött balról, szeretett volna kikerülni minket – ez most nem sikerült neki.
Az uszodánál a szervező fiúk számoltak minket:
- Hétszázötvenegy, hétszázötvenkettő, hétszázövenhárom…. hétszázötvennyolc.
Bár ez csak pillanatnyi állapotot tükrözött, hiszen becsatlakoztak és kiszálltak az emberek a menetből.
A Palotai útra érve megtudtuk, hogy 41 perce tekergetünk és 4, azaz négy kilométert tettünk meg ezalatt.Az eleje már a Petőfi szobornál járt, mi még a Pennynél. A Piac térnél azért összetorlódtunk, újra felemeltük a drótszamarakat. Ekkor már rendesen sötétedett. (A fránya lámpa, és mellény hiányzott.) Autósként tudom, hogy a mellény – ha nincs rajta hátizsák – még világítás nélkül is sokkal láthatóbbá teszi a kerékpárosokat. Szerintem a rendőröknek, polgárőröknek ezt kellene ellenőrizni és akinél nincs, büntetés helyett ott helyben megvetetni. Szerintem, ha minden biciklistán lenne, esténként nem ütnének el ennyiünket.
A Horváth István útra kanyarodva már egyre szakadozottabb lett a sor, sokan kiszálltak, hazamentek. A Budai útra érve sok család is bolt és vacsora felé vette az irányt. Velük tartottam, mert nem szerettem volna elüttetni magam az autómentes nap tiszteletére.
Kedves autós társak, vallomással tartozom. Kerékpárral a városban ugyan annyi a menetidőm, mint autóval. (Pedig nem edzettem… ;-))
Próbáljátok ki!
Persze, itt írhatnék, és kellene is a környezetvédelemről az autómentes nap céljáról az egészséges életmódról. Nem teszem. Ez mindenkinek a lelkiismeretére bízva. Úgy mint hogy összenyomja-e azt a k. műanyagüveget.
Ui: Petinek Boldog születésnapot! - Remélem, jó buli volt! :-D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.