Gyűrűfű - 1978
Évzárón voltam. Egy osztályteremben. A gyerekek nem látták ki beszél, ki kap jutalmat. Unták az egészet.... Így rendetlenkedtek is.... Na ná, 9-10 évesen én sem voltam különb...
Visszagondolva máshol, régebben megélt évzárókra rájöttem, miért nem jó ez...
Nehezen tűrtük mi is az évnyitók, évzárók feszes vigyázzállásait, de mikor az osztályból ment valaki jutalmat (könyvet, díjat) átvenni akkor az nem csak az ő büszkesége, hanem az osztályé is volt. A közösséggé! Én is hozzá tartozom! Az én barátom, osztálytársam....
Így elszeparálva milyen élmény maradhatott meg ezekben a gyerekekben? A büszkeség, hogy az osztályból díjat kapott lány bejött a terembe? Az unatkozás? A végre vége! - hangulat?
Egy biztos. Nem volt közösség építő ereje a dolognak... Legalábbis osztály és iskola közösség építés.
Másik hasonló élményem, egy kistérségi kultúrális bemutató. Kistelepülések művészeti csoportjai mutatkoztak be, illetve a művészek (amatőrök és profik) kiállítási lehetőséget kaptak.
Minden település önmaga választhatta ki, kik vegyen részt a bemutatón. A települések többségéről több csoport is bemutatkozott. De volt olyan is, ahonnan 1 azaz egy kiállítót delegáltak.
Kérdésemre: Miért csak őt? Azt válaszolták a szervezők, hogy nincsenek csoportjaik, alkotó közösségeik az adott településnek.
Ismerem a falut. Az a baj, hogy közösségi elképzelésük sincs a falu jövőjét illetően. A felső tagozatosok már bejárnak a közeli kisvárosba tanulni, helyben semmilyen szabadidős lehetőségük sincs. Nem kötődnek a közösséghez, a településhez.
Mi lesz ezzel a faluval? Elöregszik, a felnövekvő fiatal generáció elhagyja, csökken a lélekszáma, bezárják a közösségi intézményeket (iskola, óvoda, orvosi rendelő) mivel nem lesz bejáró dolgozó, így a közösségi közlekedés is rosszabbodni fog, ezek mind erősítik az elköltözést. Majd jó esetben üdülő faluvá válik, mint Vérteskozma, vagy minimálisra csökkent népessége művelő a környező földeket, és Gyűrűfű (Somogy megye) sorsára jut.
Gyűrűfű volt az első elnéptelenedett magyarországi település az elmúlt 100 évben. A falut 1970. november 25-én hagyta el az utolsó család. Most öko falukén -t támasztották fel...
Gyűrűfű 1978
Település közösségek nélkül nem sokáig létezhet. Ember közösség nélkül, barátok nélkül szintén. Hiszem, hogy a közösségek azok a hálók, kapcsok, amelyek fenntarthatják az emberiséget, a magyarságot, a falut az idő végtelen óceánján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.