Midőn Orbánia uralkodója, V. Viktórió király a Narancsvidéken sétált a pórnép között, megszólította egy parasztlegény.
- Mondd Uram Királyom,...miért veszed el a megtakarított vagyonkám 3/4 részét?
- Hogy az ország rossz helyzetét enyhítsem!
- És mi lesz velem, ha megöregszem és nem lesz miből élnem?
- Akkorra már biztos más lesz a király, majd csak megoldja valahogy.
- És miért nem veszed el a segélyeket a szerecsenektől, akik lopnak, csalnak, ingyenélők és csak terhet jelentenek a népnek?
- Mit nem gondolsz, te paraszt? A saját fajtámat csak nem hozhatom ilyen hátrányos helyzetbe!
- Áruld el felség, tényleg ekkora a szegénység?
- Nem kell aggódnod, hiszen ami fontos, arra van pénz!
- És mi lenne az, Uram?
- Leghűségesebb talpnyalómnak adok 10milliárd forintot, hogy a Cívisvárosban arénát építtessen, amiből ő is busás hasznot húzhat! Így a nép is kap cirkuszt, hisz tudjuk, hogy a népnek cirkusz kell!
- És az Isten, haza, család? Az mit jelent, Jóuram?
- Isten, az én vagyok! Haza, hogy addig kotródj haza, ameddig még van hová! Család, hogy úgy szeresd szerecsen testvéreidet, mint a saját gyermekeidet! Végül is őket is te tartod el!!
- Nagy a te bölcsességed Uram! nagyobb, mint Jézus Krisztus urunké volt! Remélem rád is úgy fognak emlékezni, mint rá!
- Arra gondolsz, hogy ezer év múlva is imába foglalják a nevemet?
- Nem Uram! Arra gondolok, hogy majd ha rád emlékeznek, azt mondják, ő volt a második király, akit a saját népe feszített meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.