Keseregtem a kultúra, a színház kiszolgáltatottságán kis hazánkban többször is. feherenfeketen.blog.hu/2011/06/16/a_kegyencek_konca_avagy_a_magyar_szinhazak_sorsa

Most Márta István köszönhetett el az Új Színháztól. Sajnálom, mert szeretem tevékenységét, becsülöm munkáját.

Helyette Dörner György irányítja majd a Miépes (van még ilyen?) Csurka Istvánnal a Hátország Színházat. (Mert csapataink harcban állnak, álltak és állni fognak... meg Lenin élt, él és élni fog.) Szóval lesz végre egy kimondottan politikai igényt kiszolgáló színházunk is. Eddig ilyen még nem volt.

Illetve igen, de akkor diktatúra volt Magyarországon és a ma már csak a történelem könyvek lapjairól, filmekről, elbeszélésekből ismerjük azokat a félelemmel teli időket.

Ugyanakkor egyet kell értenem Schilling Árpád-dal, www.revizoronline.hu/hu/cikk/3654/dorner-gyorgy-az-uj-szinhaz-elen/hogy nincsenek szakmai, civil vélemények, mert a politika NEM hagyta az elmúlt 20 év során, hogy Magyarországon megerősödjenek azok a polgári (önvédelmi) beállítódások, amelyek a politika túlkapásait megakadályozhatnák.

Természetesen minden eddigi hatalomgyakorló úgy gondolkodott a civil és szakmai szervezetekről, hogy "Vagy az én kutyám kölyke, vagy dögöljön meg!"

Sajnálattal tudatom hogy ez most visszaütött. Nemcsak itt, hanem az oktatásban, a közművelődésben, az egészségügyben, szinte valamennyi alrendszerben....

Ugyanakkor egyetértek Tóta W. Árpád-dal, hvg.hu/w/20111007_dorner#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2011_10_07&utm_content=top3 hogy nem egy beteg elme szüleménye a pályázat, hanem egy okos emberé, aki tudja, hogy mivel kell kenegetni a döntéshozókat, hogy a rigó neki fütyüljön. (Arany János után szabadon)

Újabb megerősítést kaptam, hogy a lojalitás, a vazallus szemlélet Magyarországon előbbre való (előbbre visz) mint a szakmaiság, a teljesítmény.