Ma reggel hallgattam a rádiót, bemondták, hogy ma is be lehetett adni interneten a felvételi kérelmeket, mert az éjszaka a felvi szervere leállt. Nem bírta a túlterhelést.
A határidő február 15-én, éjfélkor járt le, de mivel sokan az utolsó pillanatra hagyták a jelentkezést, ezt a terhelést a felvi hardvere nem bírta, így 2 órával meghosszabbították a jelentkezés határidejét.
Hallva, olvasva ezt, azon tűnődtem, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk (persze magamat is beleértve), hogy szinte mindent (adóbevallás, jelentkezés stb.) az utolsó utáni pillanatra hagyunk.
Azután, ha valami nem sikerül, akkor mást szidunk, másra kenjük a dolgokat. Meg nyűgössek, fáradtak mérgesek vagyunk, kárt tudnánk tenni a másikban, csak mert ő nem hagyta az utolsó pillanatra és sikerült neki.
Ehhez képest a németek precízek, mindent előre, időre megcsinálnak (persze ott sem minden fenékig tejfel). Ha valami nem sikerül úgy, ahogy tervezték, megüti őket a guta.
Az olaszok meg tesznek mindenre, ha valami nem sikerül, túllépnek rajta, csak napfény legyen, meg bor, meg nő. (Persze ott sem ilyen egyszerű a helyzet.)
Mi meg teszünk mindenre és ha valami nem sikerül, megüt minket a guta.
Melyik jobb?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.