Mottó:
„…az elitnek – a politikainak is – …kötelezettsége is van: mintákat és példákat kell adnia az élet minőségi megélésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre. Az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására kell törekednie – röviden: kultúrát kell alkotnia… az így megszületett mintákat pedig a megfelelő formák és csatornák megtalálásával eljuttassa az emberekhez – ha úgy tetszik: a tömegkultúra részévé tegye.”

(Megőrizni a létezés magyar minőségét. Orbán Viktor gondolatai a kultúra jövőbeni szerepéről)

Alább válogatás következik a politikai elit egyik tagja, a Fidesz helyettes szóvivője, Cser-Palkovics András közleményeiből.

Mielőtt olvasni kezdünk, értsük meg jól: a legnagyobb, kormányzásra készülő, önmagát keresztényi és – újra – polgári alapokra helyező pártól van szó, és a pártnak arról a tagjáról, akit alkalmasnak találtak rá, tehát megbíztak azzal, hogy a párt és kultúrája nevében a legszélesebb nyilvánossággal kommunikáljon, azaz fontos üzeneteket juttasson el hívekhez és nem hívekhez, azaz mintát és példát adjon az „emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre”, s ezeket „a tömegkultúra részévé tegye”.

(Hogyan szólítsd meg, konfliktus esetén, a szomszédodat, a munkatársadat vagy a villamoson az útitársadat, az utcán az autóstársadat, hogyan tisztázd vele a nézeteltérés okát, hogyan érvelj, hogyan próbáld meggyőzni az igazadról, hogyan állítsd vissza a békés egymás mellett élés nélkülözhetetlen feltételeit.)

Tehát Cser-Palkovics András hivatalos közleményeiből:

2010. január 13. Ócska trükk, cinikus átverés, elloptak, eladtak, elherdáltak, bebetonoztak

„Kormánydöntési moratórium? Ócska trükk! …ez is csak egy nagy, cinikus átverés. Nyolc év alatt már minden pénzt elköltöttek, elloptak, már minden mozdíthatót eladtak, minden közösségi tulajdont elherdáltak, minden fontos posztra bebetonozták az MSZP-s haverokat.”

2010. január 14. Arcátlanság

„A millióktól elvett pénz apró töredékét kaphatja vissza most néhány ezer ember - ez több mint arcátlanság!”

2010. január 19. A realitásérzék elvesztése, beképzeltség

„Az MSZP-kormány elvesztette minden realitásérzékét. A szocialisták a jelek szerint okosabbnak képzelik magukat mindenkinél.”

2010. január 25. Maflás, félrekezelés, józan ítélőképesség

„Alig néhány nap telt csak el azóta, hogy az MSZP-kormány a magyar növekedési kilátás javítását jelentette be, máris óriási maflásokat kap a legfontosabb külföldi elemzőktől… Az MSZP-kormány nemcsak félrekezelte és mélyítette a válságot, de mára a józan ítélőképességét is elveszítette.”

2010. január 28. Hazugságáradat, trükközés, szégyenpad, átverés

„Nyolc év szocialista hazugság-áradata, trükközése és alkalmatlan gazdaságpolitikája vezetett oda, hogy Magyarország a szégyenpadra került. A Gyurcsány-korszak kormányai átverték az embereket, az elemzőket, az uniós hatóságokat, de mára világossá vált a helyzet, kiderültek a valódi adatok, mindenki számára látható, hova vezetett az MSZP-kormányok ténykedése.”

2010. január 29. A közlemény teljes szövege:

„Kevesen beszéltek még annyi hülyeséget egy nap alatt, mint ma Nyakó István.”

 2010. február 3. Hazudozás, kisebb hangerő

„A zuschlagok, hunvaldok és gyurcsányok pártja jobb, ha kevesebbet hazudozik, jóval kisebb hangerővel.”

2010. február 6. A közlemény teljes szövege:

„A Fidesznek 2007 decembere óta van programja; hazug, korrupt emberekkel pedig csak az vitatkozik, akinek elment a józan esze.”

2010. február 8. A közlemény teljes szövege:

„Honnan veszi magának a bátorságot az ingatlanadót bevezető MSZP, hogy adócsökkentésről szövegeljen? Honnan veszi magának a bátorságot a tandíjat bevezető, az iskolákat bezáró MSZP, hogy az oktatás témájában hazudozzon?”

2010. február 17. A közlemény teljes szövege:

„Nyolc év semmittevés és károkozás után az MSZP most gyöngyöző homlokkal erőlködik, hogy valahogy beleköthessen a Fideszbe, de csak ostobaságokra futja.”

2010. február 17. Rövid emlékezet, mocskolódás

„Három eset lehetséges. Lendvai Ildikó vagy nem olvas újságot, vagy rövid az emlékezete vagy pártjával együtt ismét mocskolódó kampányt folytat Orbán Viktor és a Fidesz ellen.”

2010. február 17. Rendrakás a fejben

„Mielőtt programvitát kezdeményez, Mesterházy Attilának előbb rendet kellene tennie a baloldalon, a pártjában és a fejében.”

Hogy Cser-Palkovics András nincs egyedül kultúrateremtésben és -terjesztésben, arra csak két példa. Mindkét idézet Cser-Palkovicsnál magasabb rangú, fontosabb, tehát „elitebb” személytől származik.

Az egyik Koszorús László, a Fidesz elnöki stábjának helyettes vezetője.

2010. január 17. Pofátlanság, félrekezelés, lopás, hazugság

„Az MSZP-kormány pofátlansága immár nem ismer határokat. Miután félrekezelték a válságot, a munkanélküliséget évtizedes magasságokba emelték, 8 százalékos gazdasági visszaesést ’produkáltak’, ingatlanadót vezettek be, elvették a családtámogatásokat, a 13. havi nyugdíjat, és mindent elloptak, amihez hozzáfértek, most az adófizetők 100 millió forintjából megint reklámozni kezdik magukat. Sikertelenségeikről, kudarcaikról, korrupciójukról a választási kampány kezdetén 100 millió forint közpénzért az emberek szemébe hazudják azt, hogy tulajdonképpen sikerek, és örülni kellene nekik.”

A másik Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke.

2010. február 18. Az MTI jelentése a Magyar Írószövetség Bajza-szalonjának (!) rendezvényéről, amelynek meghívott vendége volt Kövér László. „A választmányi elnök úgy látja, Magyarország mai helyzete elsősorban nem annak a következménye, hogy ’jött egy lelkileg megbillent gazember, és elhatározta, hogy miniszterelnök lesz, és aztán az is lett’, hanem annak, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek stratégiai célja volt a demokrácia ’szétrohasztása’. 1990-ben még ’csak-csak lenyelték’, hogy elveszítették a hatalmat, 1998-ban azonban már nem bírták elviselni: ’a gyógyszer ott gurult el’.”

A Fidesz Kultúrateremtő Szókincse:

 „Tolvajok, csalók, beteges hazudozók, gátlástalanok, erőszakosak, hatalomvágyók, kapzsik, pénzéhesek, spekulánsok, szélhámosok, bűnözők, pimaszok, nagyképűek, ripacsok, kioktatók, szavazatvásárlók, félelemkeltők, a szélsőjobbos akciók támogatói - hogy csak néhányat idézzek azokból a jelzőkből, amelyekkel Orbán Viktor Gyurcsány Ferencet, a kormányát meg a pártját szokta minősíteni. A szélsőjobboldali internetes honlap, a Kossuth tériek szószólója azt írta egyik címlapján, hogy ’Gyurcsány, ez a közellenség, szintén rászolgálna a likvidálásra’. ’Nem fogunk sírni, ha valaki netán elintézné ezt a tetvet.’ És még nincs vége. Az elhíresült hódmezővásárhelyi kórházvédő tüntetésen Kovács László, a kórház orvosigazgatója, a MIÉP alelnöke a következőt mondta: ’Ezért a népirtásért annyi börtön jár ezeknek a gazembereknek, hogy a műanyag bilincs is el fog rohadni a kezükön.’ Morvai Krisztina jogvédő és bizottsági elnök meg azzal kezdte ’tárgyilagos’ vizsgálatuk ismertetését: ’Nem lehet Magyarország miniszterelnöke olyan ember, akinek vér tapad a kezéhez.’ Ezek után a Magyar Nemzet finom szavú publicistája már egyszerűen csak ’véreskezű reformernek’ nevezte a miniszterelnököt. Van tehát egy állandóan sulykolt minta Magyarország polgárai előtt arra nézve, hogyan kell beszélni azokról, akikkel nem értünk egyet, ráadásul kétmillió ember számára ez a beszédmód a politikai identitás egyik összetevője is lesz. Mi ennek a jelenbeli és a hosszú távú következménye?”

Orbán Kulturmissziójának Következményei:

A beszédnek ez az elgonoszosodása, eltrágárosodása és eldurvulása szerintem a mondanivaló hiányára utal. Ha egy önmagát elithez tartozónak tartó ember így beszél, az többnyire azt jelenti, hogy valami nagyot akar mondani, de nincs hozzá gondolata… Nem egyszerűen szellemi igénytelenségről van szó - arról, hogy még csak arra sem képes, aki így beszél, hogy hozzátegyen valamit ezekhez a konvencionális rasszista, ultranacionalista, kirekesztő szlogenekhez -, hanem ürességről. Én ezért nem hiszek azoknak, akik zseniális politikusról szoktak beszélni: én ennek semmi jelét nem látom. Szellemi szegénylegénységet látok.”

„Hogy mit jelent a győzelem ebben a verbális küzdelemben? A megsemmisítést. És most mondok egy valószínűleg sokaknak nem tetsző dolgot. Ez a logika a fasizmus logikája. A fasizmus olyan politikai technika és meggyőződés, amely az ellenfél megsemmisítésében tud csak gondolkozni. Ha egy kapitalista országra ül rá, akkor nácizmus lesz belőle. Ha egy önmagát szocialistának nevező országra ül rá, akkor sztálinizmus lesz belőle. A lényeg ugyanaz: nem lehet megállni a verbalitás, a szó szuggesztív sodrásában másutt, mint a pusztulásnál. […] Az ocsmány beszédnek azonban van egy harmadik funkciója is: felmenti az embert a bűntudat alól. Az ilyen beszéd ugyanis azt sugallja, hogy akiről szó van, az nem is igazán ember. Csak valami emberszerű lény. Ennélfogva nem illetik meg semmiféle jogok, semmiféle védelem vagy méltányosság. Ezért nem nagy a távolság a verbális és a valóságos agresszió közt. Mert módszeresen beleivódik az emberek tudatába, hogy ez csak cigány, nem igazán ember. Ez csak zsidó, ez csak komcsi, nem igazán ember. Fölmenti a bűntudat alól a pusztítót. A gyilkost. Hiszen nem igazi embereket öl. Csak tetveket. Ezért iszonyúan veszélyes, és azért, mert az ember értékrendjében rettenetes zűrzavart okoz. Rosszabb, mint bármilyen rasszizmus. Mert ha rasszista vagyok, csak azt mondom, hogy én ezt a fajta embert nem szeretem. De ilyenkor a gonoszság végső pontjáig megyek el: nem is ember az, csak egy tetű.”