Most a kezembe került a múlt heti MANCS (lánykori nevén Magyar Narancs - Hej, megboldogult ifjú korom, mikor még én is fiatal voltam és a demokrata szavazó - No, ilyet azóta sem tettem. (Bár az még 1990-ben volt.)
1988/89 fordulóján történt. (Nem tudom olvassa-e olyan, ha igen erősítsen már meg, hogy az Ady utcában egy teázóban (ma cipőbolt van helyén) ültünk össze hetente). Fiatalok voltunk, tele világmegváltó tervekkel (túl szüzességen, meg a Kisz-en is). Láttuk a rendszer hibáit, a gyengéit.
Fertő Laci, aki azóta már megyei elnök is volt, mostanság inkább a gazdaságban kamatoztatja kapcsolatait vezette a helyi fidesz csoportot.
Belépni nem kellett, lehetett? - Így pártagságim sincs, pedig most milyen büszke lehetnék az alacsony sorszámomra! - Csak beszélgettünk.
Nem felejtem el, mikor a helyi fidesz legnagyobb problémája 1988/1989 telén az volt, hogy a vasútállomásról el kell távolítani a Rákosi címert. És ezt hogyan lehetne elérni.
(A Rákosi címer a vasúti szárnyas címer helyén volt, igaz, akkor még omladozott a külső vakolat és szürke volt már az egész, így fel sem tűnt, milyen címer volt ott.)
Ez volt az, amikor nálam betelt a pohár. Betelt, mert azt gondoltam és gondolom ma is, hogy ez csak egy szimbolikus cselekvés (pótcselekvés) nem lehet egy párt célja.
Így inkább elmentem tüntetni a parlament elé a dunakanyari gát ellen.
Ma ugyanezt látom a Fidesznél!
A valódi problémákat most sem akarják megoldani, inkább csak szimbolikus cselekedeteket szeretne Orbán Viktor is csinálni.
Igaz, ma már nem lehet átszállítani a koronát a parlamentbe, sem millenniumi zászlót osztogatni a településeknek. De lesz majd más helyette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.