fehéren feketén

Még csak május közepét írunk, de sokan mentek el közülünk, akiket nagyra tartok.

Schultz István építész - tudta, ismerte Fehérvárt, a belváros a kisujjában volt. Szinte mindenre volt ötlete, kész terve (például a Török udvar átjárhatóvá tételét kérték tőle megoldani). De a fiókban porosodnak még jócskán tervei. A Török udvar felújítását is kidolgozta, és a belváros élhetőbb ékszerdobozzá varázsláshoz is van kész munkája. Tőle tudom, hogy az építészek hajlandók voltak szakmákkal együttdolgozni, együtt alkotni terveket, épületeket. Általában ahogy most is, régen is a politika és a pénz(telenség) szólt bele ezekbe a tervekbe.

Ágoston Béla fogorvos -aki a Bory-vár megújításáért tett rengeteget, vezette a családi alapítványt, pályázott, rendezvényeket szervezett, tárgyalt, könyvért kilincselt, kutatott, de ha kellett lapátot ragadott. Féltő gonddal óvta családi örökségét, a mi ékszerdobozunkat, Bory Jenő hagyatékát a BORY - várat.

Sobor Antal író - tanár - festő: Írásaiból a megértő emberség árad. Elfogadta a másságot, a más véleményt, hajlandó volt vitatkozni az övétől eltérő véleményeket meghallgatni, gondolkodni. Mély bölcsessége segítette túl sok-sok napi problémán, amibe kevésbé bölcs emberek belezuhantak - bele pusztultak volna.

Pap László igazgató - aki a Vasvári Gimnázium irányítása után pihenés helyett írásaival önzetlenül segítette a polgárőrség munkáját. A közösség fontosabb volt számára, mint önmaga egészsége, élete.

Fodor Pap Ferenc - zenész, pedagógus: Mindig mosolyogva fogadott mindent. Midennek a jó oldalát kereste. Az élet derűs oldalán állt. Élt. Zenélt, dolgozott a zeneiskolában, a Vörösmarty Színházban. Hitét erősítette amikor megszerezte a hittanoktatói végzettséget. Zenélt a Veszprém Klezmer Band-ben, mert a megértés, elfogadás, a zene szeretete több volt számára mint az előítélettel terhelt napi élet. Ő volt közülük a legfiatalabb, hiánya ezért lesz még fájóbb.