Az idei költészet napja nem fog bevonulni legszebb napjaim közé. Miért? Ezért:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Baumgartner Ferenc nevű gazdag ember, aki úgy döntött, hogy vagyonából halála után irodalmi díjat hoz létre. Az alapítvány 1928-ban jött létre, 1929-től kapták meg írók, költők a díjat. Babits Mihály, majd Schöprlin Aladár voltak a főkurátorok. Természetesen a díjat sokszor a hivatalos vonallal szemben kapták meg az alkotók. Az államosítás után József Attila díjként született újjá.
A rendszerváltás (nem rendszerváltozás, mert nem magától váltott át a rendszer, hanem az emberek akarták, harcolták, hajtották ki, vagyis tettek érte) után a döntést a hatalom átengedte a szakmai szervezeteknek. Szerintem nagyon helyesen.
Most másodszor történik meg, hogy a kuratórium döntését a hatalom felülbírálja. Igen, az előző Orbán-kormány (2000) minisztere is megtette már ezt....
S most újra. Egy másik blogger véleménye:
szeifertnat.freeblog.hu/archives/2011/03/23/Jozsef_Attila-dij_2011/
A hvg cikke: hvg.hu/kultura/20110405_jozsef_attila_dij_szocs_geza_kukorelly
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.