Politikai cikkekben és műsorokban rendszeresen dobálóznak azzal, hogy kétharmaddal simán megváltoztatható minden, még akár a választási rendszer is. Azzal kell nyugtatni ilyenkor az ellenzéket és szavazóit, hogy a kormánypártok nemcsak megtehetik, hogy saját magukra szabják a választási rendszert, hanem meg is teszik, világszerte. A következő nyugiztatás az, hogy hiába a nagy igyekezet, az átalakított rendszer vissza is üthet, mert ha ciklus közben megfordul a széljárás, a végén nagyobb lehet a kormánybukta, mint a régi módon lett volna. Aki még mindig izgul, azt azzal szokták lehűteni, hogy amíg választások vannak, bárki leváltható (azt nem teszik hozzá, hogy mennyi idő után és mekkora eséllyel).
A magyar állapotokhoz hozzátartozik, hogy amely párt a választott testületekből kiesik, annak vagy vége, vagy az önállóságát veszti el, és utána vége, lásd: FKGP, MDF, KDNP, MIÉP, SZDSZ. Őket aztán nyugtathatja akárki, kiesni = nem menő, hogy egy klasszikussal éljek.
A tavalyi önkormányzati választások a friss kormánytöbbség által megalkotott új szabályok szerint zajlottak le. A 75 és 100 ezer közötti lakosú városok a legizgalmasabbak, mert azokban dominálnak a pártok, és van akció. A lentebb példának választott Székesfehérváron a korábbi 16 helyett 14 egyéni mandátum, ill. 11 helyett 6 kompenzációs mandátum várt kiosztásra. Amint látható, a változtatás az arányossági elv miatt fenntartott kompenzációs mandátumokat felezte meg. Biztos akad, aki e változtatás mögött nem érzi a FIDESZ pártpolitikai szándékait, én csak azt érzem:
A kormánytöbbség célja véleményem szerint annak megakadályozása volt, hogy a most kisebb vagy kisebbnek tűnő pártok megerősödjenek az önkormányzati „parkolópályán”, valamint ezen pártok káderállományát is sikeresen lehet a „kiéheztetéssel” ritkítani. A lista- és jelöltállítás megnehezítése pedig még inkább ugyanebbe az irányba mutat.
A kisebb pártok számára fontos kompenzációs mandátumoknál új szabály volt az is, hogy a településen keletkező összes töredékszavazat 5%-át (két jelölőszervezet esetén 10%, ennél többnél 15%) el kell érni a pártlistának, hogy mandátumhoz juthassanak. Ez akkor érvényesül a legfeltűnőbben, ha sok kisebb szervezet hasonló mennyiségű töredékszavazattal rendelkezik, mert akkor a küszöb csökkenti a listák számát.
A "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdéseknek igenis lehet értelme. Hogy láthassuk a változtatás súlyát, az egyéni körzeteket is beszámítva hasonlítsuk össze a korábbi és az új rendszer működését Székesfehérvár példáján. Az egyéni körzetek esetén csak jósolni lehetett, így a város hagyományai (előző választásai) alapján feltételeztem azt, hogy a VÁLASZ egy helyet egyéniben is nyer.
2010-es eredmények, 14+6 fős (zárójelben a kompenzációs mandátumok száma) | 2010-es, képzeletbeli 16+11 fős (zárójelben a kompenzációs mandátumok száma) | |||
| FIDESZ | 13 (1) | 65% | 14 (1) | 51,85% |
| MSZP | 2 (2) | 10% | 5 (5) | 18,51% |
| CIVIL MOZGALOM | 2 (1) | 10% | 2 (1) | 7,4% |
| VÁLASZ | 1 (1) | 5% | 2 (1) | 7,4% |
| JOBBIK | 1 (1) | 5% | 3 (3) | 11% |
| Független | 1 (-) | 5% | 1 (-) | 3,7% |
Az eredmény magáért beszél: a régi módon számítva (utolsó két oszlop) az MSZP és a JOBBIK annyival több képviselői helyet szerezne, hogy egyrészt komoly tényezőnek számítanának a képviselőtestületben, másrészről pedig a FIDESZ többsége nem lenne a kétharmad közelében, sőt, egyetlen hely elvesztése egy időközi választásokon kisebbségi kormányzást eredményezne.
Aki még most sem nyugodott meg, annak egy utolsó érv: a választási szabályokra nem szoktak visszamenőleges hatályt alkalmazni.
Az eredeti cikk itt olvasható: politologus.blog.hu/2011/05/21/kieheztetes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.