Szeretem a talpam alatt a földet. Érezni kirándulás közben a szikla tömörségét, a fű simogató selymességét, a nedves, tavaszi föld illatát.
De azt hiszem, ha valamiről meg akarnék emlékezni, azt nem a talpam alá tenném.... Miért? Eltaposni, megtaposni, eltiporni, tiporni, taposni, összetaposni, rálépni, rátaposni, elnyomni, szavaink rokonértelműek.... Vagyis szinonimái egymásnak.
Eközben itt van a piros téglás templom előtt a tavalyi új díszburkolat, amit az alszóvivő úr (Cser Pa lkovics András) rakatott le....
Ő biztosan nem gondolt a fenti szinonimákra.
De hát ezen szoktunk járni, akkor most az evangélikusokat megtapossuk?
Szép ez...
Csak azt a taposást tudnám feledni!
Legalább olyan látványos, mint Maroshegyen a sehová sem vezető székelykapu a körforgalom közepén!
Amiért ez is ide került, az csak annyi, hogy mindkét helyen (emlékben) csak a látvány a fontos, a jelkép, a hasznosság, a praktikusság nem.
Bár az egyik ismerősöm szerint az a dizájnos, (design), amely mind a praktikusság, használhatóság, mind a szépség (szemet gyönyörködtető) kritériumának megfelel.
Ez a két emlék nagyon jól mutatja a Fidesz (alszóvivő úr, és Brájer Éva úrasszony) vezérelvét, miszerint a jelkép (képjel) fontos, a hasznosság nem.....
A problémám az hogy jelképekkel nem lesz több az emberek fizetése (már akinek van), nem lesz több munkahely, nem lesz több GDP .... Csak az elköltött pénz, meg a haverok pénztárcája dagad tovább....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.