Szíjjártó megint nagyot alakított. Egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában azt nyilatkozta, hogy a Fidesz az MSZP vezető politikusait ábrázoló, gyomorforgató óriásplakát-sorozatával provokáció hatására volt kénytelen kilépni a választók elé. A negatív kampányolás-technikában is „erősnek” bizonyuló képi megjelenítés gyakorlatilag válasz a szocialistáknak az elmúlt évek pozitív eredményeit felvonultató transzparenseire. Szíjjártó szerint ezekkel a plakátokkal az MSZP provokálta a jóérzésű embereket, ezért volt szükség a negatív válaszra...
Pedig mondhatta volna azt is, hogy gyakorlatilag a Fidesz azért alkalmazza az ellenfél-gyalázás technikáját, mert az elmúlt esztendők alatt már többször is bebizonyította, ebben nagyon tehetséges! És mostani vélt és mélyen átélt fölényükben egyébként is könnyebb az emberekben rossz érzést kelteni, mint racionális gondolkodásra buzdítani. Ha ugyanis a leendő választókat arra késztetnék, hogy vegyék elő józan paraszti eszüket, még a végén kiderülne valami turpisság. Mondjuk, hogy a megváltó szerepében tetszelgő jobboldali összefogásnak a szélsőségek megerősödéséhez vezető útja nem a szeretethez és a boldogsághoz, hanem inkább a gyűlölethez, uszításhoz és romboláshoz vezeti a követőit.
A Jobbikkal kötött házasságát nagy nyilvánosság előtt felbontotta ugyan a Fidesz, de – nézzük csak a fehérvári példát – nem lehetünk annyira naivak, hogy ne tudnánk: a frigy alatt született közös gyermekeik egy életre széttéphetetlen szálakkal kötik össze őket. Közben naponta újabb és újabb sablon-hír jelenik meg arról, hogy egy magyar városban a meghirdetett jobbikos rendezvényen jogilag nem létező gárdisták vonulnak fel hadrendbe állva.
Bár jogerős ítélet oszlatta fel a Magyar Gárdát, az alapítói és a tagjai, valamint a Jobbik politikusai szabályosan tesztelik a magyar államot, vélhetően kíváncsiak arra, meddig mehetnek el. A szervezet ugyanis úgy viselkedik, mintha a bírósági ítélet meg sem született volna, miközben a rendőrség teljesen bizonytalanul lép fel ellene. Van arra is példa ugyanis, hogy egy békés jellegű rendezvényt a rendőrség „viszonylag”erőszakosan feloszlat, máskor viszont egy kifejezetten félelemkeltő felvonulás esetén mégsem avatkozik be. Mi ennek az oka? Talán az, hogy a mai viszonyok között nem lehet egyértelműen jól dönteni a passzivitás vagy az aktivitás választása mellett. Egy olyan közegben, amelyben lelkesednek a Magyar Gárdáért, a reakció akár a visszájára is fordíthatja a történet lényegét: az esetlegesen felelősségre vont vezetők a nép körében áldozatokká, mártírokká válhatnak.
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&place=hirkereso_cimoldal%20&nID=427869
Vegyük csak a vasárnapi példát. Őrizetbe vették, majd elengedték azt a tizennégy embert, akiket a Horthy Miklós budapesti bevonulásának 90. évfordulójára szervezett jobbikos rendezvény Gárda egyenruhában masírozásért kapcsoltak le. Miközben kihallgatták őket, a Gyorskocsi utcai rendőrség, illetve a Bocskai úton található kapitányság előtt szimpatizánsok várták, hogy az őrizetbe vettek kiszabaduljanak.
Nem is az az érdekes, hogy kiket vettek őrizetbe és hogy volt közöttük egy körözött személy. Inkább a kiszabadulásukat váró, egyelőre nyugodt tömeg megjelenése a félelmetes. Akik közül sokan forradalmi hangulatot vélnek felfedezni maguk között, akik közül sokan csak azt várják, mikor lesz már megint egy jó kis csetepaté...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.