Rég szerettem volna megosztani ezt az üzenetet, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen egy új megközelítésben láttatja az eseményeket.
Itt hallottam a Bazilika mellett. Na, nem tőle:
Ő ilyet ő ki nem ejtene a száján.
Csak a lényeget tudom idézni: Az 1956 október 23-án kitört forradalom résztvevői arra tettek kísérletet, hogy a nemzeti identitásukat és a baloldaliságukat egyszerre és egyenlően élhessék meg.
A forradalmárok többsége baloldali társadalmat (szocializmust!) akart, megreformált formában (diktatúra nélkül) magyarként. A háború előtti kapitalista, félfeudális társadalmat nem akarták vissza.
(Ezért keltett visszatetszést Mindszenty rádiós beszéde, amelyben a földreform felszámolását, az egyház földjeinek visszavételét lebegtette meg.)
Igen, baloldalinak lenni, hinni a társadalom átjárhatóságában, a tudás, a géniusz, a tehetség kibontakoztatásában. Ugyanakkor magyarnak lenni, büszkének őseink tetteire, nyelvünkre, problémamegoldó tehetségünkre. (Mert bizony a magyar a jég hátán is megél... )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.