Emlékeztek még József Attila, "Születésnapomra" című versére? Valahogy úgy kezdődött, hogy
Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse
becse:
Ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Stb., stb.
Nos, valamelyik fűzfapoéta megírta ennek aktualizált változatát. Már nem emlékszem, hogy jutott hozzám (ki küldte meg nekem), de úgy gondolom, hogy ti is élvezitek majd a rímképletek hasonlóságát.
József Attila után szabadon:
Szüret és lakoma
Húsz évre végre lettem én
fülkék ura, kemény legény:
egér-
vezér.
Reszkessen mind a macskanép,
uralmuk volt itt épp elég:
böszme
eszme.
Aki velem egyet nem ért,
fizetni fog majd mindenért,
ebül
repül.
Helyükre ül majd sok komám,
osztozik gazdag lakomán
éhes
méhes.
Nem jut a népnek több falat?
Ezért kell minden közfalat
nenyí-
teni!
Nem ad a bank több maszlagot?
Rájuk csapok, oszt' jónapot,
blamás
bagázs!
"Legyen itt minden nemzeti!"
Ki ellenáll, felökleli
magyar
agyar.
"Narancsszín minden éjjeli!"
Ki tudná mind átfesteni:
Viktor-
piktor.
Ha örül Horn és Antall úr,
hogy győzőnk semmit sem tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
megszerzett kétharmad jogon
hülyí-
teni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.